Az elmúlt 30 napban 724 ajánlatkérést dolgoztunk fel, összesen 988 millió Ft értékben.

„Nem mind arany, ami fénylik.” – avagy...

„Nem mind arany, ami fénylik.” – avagy a fogyasztói csoportok veszélyei

A cikk címében szereplő közmondás bizonyára mindenkinek ismerős. Általában tárgyakra, termékekre szoktuk mondani, ha valami miatt érezzük, hogy a vonzó külcsín ellenére végül elégedetlenek leszünk. Sajnos annak ellenére, hogy a kereskedők sokszor tisztában vannak vele, hogy termékük minősége kritikán aluli, árulják azt, kihangsúlyozva annak látszat-előnyeit. Általában a pénzügyi termékeknél, de jellemzően a hiteleknél is egyre jellemzőbbek a csalók, akik - kihasználva sok ember rossz pénzügyi helyzetét – látszólag segítenek ügyfeleiknek, de a végén csak ők lesznek gazdagabbak.
Annak ellenére, hogy előfordulnak más formában is pénzügyi jellegű csalások, én mégis a legjellemzőbb példán, az ún. fogyasztói csoportok példáján keresztül szeretnék rámutatni az árulkodó jelekre. A probléma nem új keletű, de sajnos a mai napig vannak olyan ügyfelek, akik rengeteg pénzt veszítenek úgy, hogy már esetenként azt is kölcsön kérték kilátástalan helyzetük rendezésére.  Eközben a másik oldal, a fogyasztói csoportok szervezésével foglalkozó cégek élnek, és virulnak, egyre több hirdetésük jelenik meg a médiában.
Szerencsére ezek a cégek fénykorukat 2008-ban élték, amikor is teljesen szabadon tudtak embereket megrövidíteni, hiszen semmilyen szervezet nem szabályozta őket. Hirdetéseikben akkoriban a szokásos „BAR-lista nem akadály” és a „nyugdíjasoknak is” címszavakon kívül nem ritkán a „hitel” szót is használták, amit viszont napjainkban már nem tehetnek meg. Hiszen nem nyújtanak hitelt.
De akkor miért gondolják az emberek, hogy így jutnak pénzhez? Egyszerű a válasz: azért, mert a fogyasztói csoportokat szervezők reklámjai ezt sugallják. A hirdetésekben a „fogyasztói csoport”, a „pénzre van szüksége?”, vagy a „kezes és jövedelemigazolás nélkül” kifejezések szerepelnek, egyéb információk nem. Ezek alapján az olvasó könnyen arra a következtetésre juthat, hogy azonnal készpénzt kap. A valóság ezzel szemben az, hogy a fogyasztói csoport tagjai közül minden hónapban sorsolás útján a legtöbbet előre befizető személyek kapnak pénzt.  Az egész nem lenne más, mint egy félreértés, ha a szerződéskötéshez nem kellene több százezer forintot kifizetni az ügyfeleknek anélkül, hogy bármilyen ígérvényt kapnának arról, hogy az igényelt összeget megkapják. A személyes tapasztalat azt mutatja, hogy a személyes tárgyalások során az ominózus cégek ügyintézői a mai napig nem tájékoztatják ügyfeleiket a kockázatokról, hanem hitelként adják el terméküket, így „aranyozzák azt be.”
Az interneten böngészve számos olyan fórumra bukkanhatunk, ahol felháborodott és egyben kilátástalan helyzetbe került emberek írják le, hogyan verték őket át. Általában elmondható, hogy egy ún. regisztrációs díj és minimum 2 havi ún. előtörlesztési díjat kell előre befizetni. Ez egy 3 millió forintos igénylés esetén akár 200.000 forint is lehet. Ennek töredékét kapja csak vissza az az ügyfél, aki szerződéskötés után néhány nappal rájön, hogy átverték, és szerződést bont.
A legfontosabb különbség tehát a hitelintézetek és a fogyasztói csoportok közt, hogy míg az előbbi előbb folyósítja a kért összeget, és csak utána indul a törlesztés, a fogyasztói csoportok esetében az is elképzelhető, hogy az ügyfél csak hónapok, vagy évek múlva jut hozzá a kért összeghez.
Hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél kevesebben essünk bele ebbe a csapdába?
1.Szerencsére egyre jobban terjed a szóban forgó cégek rossz híre, de azért nem árt, ha kikérjük hozzánk közel állók véleményét egy-egy pénzügyi döntés előtt.
2.Legyünk gyanakvók! Sajnos nem lehet 5 millió forintot 10 éves futamidőre 35.000 forint havi részlettel felvenni. Ha egy ajánlat gyanúsan jó, akkor nézzünk utána, akár kérjünk referenciát a cégről.
3.Továbbá figyelnünk kell arra, hogy a szerződéseket olvassuk el, ehhez mindig jogunk van, és időnek is lenni kell. Ne fogadjuk el kifogásnak, hogy „sokan várnak, nincs elég idő, itt írják gyorsan alá.”
4.Fontos, hogy ne fizessünk egy olyan szolgáltatásért semmilyen díjat, melynek nem kapjuk meg ellenértékét.
5.Mindközül a legfontosabb, hogy segítsünk egymásnak azzal, hogy ha halljuk, hogy valaki ilyen szerződést készül kötni, akkor figyelmeztessük a kockázatokra, hiszen akinek kellene, az egyelőre nem teszi ezt meg.

Harnos Imre
2010.június 8.